Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyugdíjas autó (1980. jún. 10)

1980.06.10

János telefonált a postára, hogy szóljanak papusnak, mert beszélni akar vele. Papus azonnal odasietett. Amikor visszajött boldogan mondta, hogy János talált számunkra egy árban, s egyebekben megfelelő Ladát. Papus nyomban buszra szállt és bement a városba, ahol János már várta. Az öreg Volgát, első autónkat, amit papus munkahelyén leselejteztek, és amit így vehettük meg rég nyugdíjaztuk. Ott áll kihajítva az ólaknál, ide látom, amint a tyúkok ugrálnak rajta. Mamus váltig hajtogatja, hogy adjuk el, de papus úgy ragaszkodik a roncshoz, mint a gyerekek a kitépett karú babához, vagy a kitört kerekű játék autóhoz.
Papus a Volgával dolgozott. Azzal szállította a főnökeit, míg le nem cserélték az összes autót újakra. A munkahely akkor ajánlotta fel a dolgozóinak, hogy a leselejtezett járműveket megvehetik. Papus érzelmileg is kötődött ahhoz, amihez köze volt hosszú éveken át, ezért megvásárolta.
A Volga nagyon kitett magáért. Sokat autóztunk vele, csak úgy az élmény kedvéért. Áthajtottunk vele a hegyi utakon és gyakran kötöttünk ki Szentendrén vagy Esztergomban. Papus nagyon szeretett a Bazilikába járni, pedig nem vallásos. Ha betértönk egy misére, engem mindig az első sorba ültetett. Nem értettem, miért látogatjuk a Bazilikát, ha nem hisz Isten létezésében. A pompázatos teremben sose volt áhitat. Nem is lehetett, hiszen túristák jártak-keltek, fényképeztek és zajt csaptak. A pap meg csak mondta a magáét, kezét néha fölemelve, mint egy marionett bábu. Nem értettem azt sem, hogy tud akkora zűrzavarban magyarázni. A hangját elnyelte a zaj, a misét hallgató emberek mégis tudták, mikor kell térdre ereszkedni.
Mivel papus nem volt vallásos, én sem. Mamus minden vasárnap jár templomba a mai napig is, de sose magyarázta el, miért hisz. Papus ellenben adott magyarázatot, látszólag logikusat, ezért vele értettem egyet. Azt mondta, csak az egyszerű lelkek hisznek, akik nem értenek a tudományhoz, ami egyre inkább feltárja a rejtélyes dolgokat.
Ha a Volgával autózni mentünk én mindig hátul ültem a jobb oldalon. Lehúztam az ablakot és kihajoltam. Élveztem, amint a szél az arcomba csap, igen, akkor boldog voltam. Úgy vágott a szél, hogy nem tudtam kinyitni a szememet. De ez nem volt baj. Elképzeltem, hogy mindjárt Óz csodaországába repülök és találkozom a gyáva oroszlánnal, a bádogemberrel vagy a madárijesztővel.
Sajnos a Volga megöregedett, és a tyúkólakhoz került. Mamus tavasszal kiscsibéket keltet benne, amin magamban kuncogok. De papusnak ez mindegy, csak naponta láthassa az ő kiszolgált masináját.
Papus mindenhez ragaszkodik. Az első tévénket se lehet kidobni. Sokáig büszkén hajtogatta, hogy a faluban nekünk volt először tévénk. Nem sokkal Zsolt születése után vettük. A környék apraja-nagyja hozzánk járt filmet vagy focimeccset nézni. Sokan sámlit is hoztak, mert nem volt elég székünk. A szoba megtelt emberekkel, sőt félig a konyha is, mert nem fért mindenki be. A kint rekedtek a nyitott ajtón át nézték a focit.
Papus ettől a tévétől se akart megvállni, hiába romlott el. Fölcipelte a padlásra, és lehet, hogy ahogy a Volgát megszállták a tyúkok, úgy költöztek bele első tévénkbe is az egerek.
Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz az a Lada, amit János szerzett.

1980. jún. 10.

 

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.