Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Toborzás (1981. dec. 8.)

1981.12.08

Felkeresett egy hölgy, hogy legyek tagja a nemrég alakult Mozgássérültek Egyesületének. Nohát! Arra is rá lehet akadni, akinek csak az ég kis szelete jut nyáridõben, télen meg semmi? Nem mondom, alaposan meglepődtem. Ahogy a nagy könyvben meg vagyon írva. Majdnem tátva felejtettem a szám és egy hangot is alig tudtam magamból kifacsarni. Mi ez? Fogyatékkal élők éve van? Nofene. Eltelt egy esztendő és én nem is tudtam róla. Engem már csak a szalonnaadagom és a madarak foglalkoztatnak, persze az első számú kedves mellett, ami CIPRUS..
Belépett a hölgy az ajtón, és mosolyogva mondta, velem szeretne beszélni. Ciprust ledobva átmentem bámulósba. Létezik olyan, hogy valaki éppen engem keres?
Mamus betessékelte, de láttam az arcán a sandító rosszallást, hogy ugyan már megint miben settenkedem. Nem titok a sok levél, amit kapok, nekik rendkívül furcsa helyekről, újságoktól, rádiótól, s egyéb rejtett helyekről. Ott vannak a hatalmas borítékok i, amelyben a ciprioták viszályai lapulnak. Szóval mamus gyanakvóan lesett rám, de igyekezett kedves lenni a váratlan vendéghez.
A hölgy a nagy élet leheletét hozta el. Valami újat, különlegeset, érdekeset árasztott magából. Sietve mondta el jövetele célját. Az újság óriási, mondhatnám szenzációs. Eszembe nem jutna, hogy az ENSZ egy egész esztendőt jelöl ki a fogyatékkal élőknek. Na most legyek büszke rá. Volt egy évem, amiről az utolsó hónapban szereztem tudomást.
- Egyesületet hozunk létre - mondta a nő, miközben a papírjai közt matatott és mintha legalább a lottó ötöst nyújtaná át, olyan örömmel fűzte hozzá, hogy adataim ellenében taggá nyilvánít.
Mostantól tehát nemcsak ciprusbolond, matekmagyarázó és madártömő vagyok, hanem tag is. Tagnak lenni mégiscsak rang. Voltam kisdobos, úttörő, kiszes, most tag.
Megkérdeztem, mivel jár ez a tagság.
- Egyelőre nem tudom - felelte - de majd alakul valami belőle.
Szerintem is alakul, előbb-utóbb tagsági díjat kell fizetni.
Megkérdezte, járok-e moziba, színházba. Majdnem azt válaszoltam, hogy oda nem, de az ablakhoz hetente háromszor tuti.
A látogatása mindenesetre jólesett, új arc, új felfogás, sokat számít.
Talán kis reményt is begyűjtöttem, hogy valami változás környékez. Vagy minden csak illúzió?

1981. dec. 8.

 

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.