Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nem könnyű már tanítani (1983. febr. 1.)

1983.02.01


 Julcsi egyre durvábban lép fel a tanulás ellen. Legjobb esetben csak a táskáját vágja a földhöz, és nem önmagát. Ha nem tanulunk, nincs semmi baj, de akkor, ha az új tananyag mellett a régit is ismételni kell, márpedig kell, sokkal hosszabbra nyúlik a leckeidő. Több százszor magyaráztam már el neki az osztást, mégsem érti. Egyszerűen nem fogja fe. Hihetetlen.
Próbálok türelmes lenni, nem könnyű. Ha csak ketten vagyunk itthon bátrabban dühöng, s én bizony egyre jobban kiabálok vele.
Dávid és Lina délután meglátogattak, szerintem Dávid javaslatára, mert Lina hiába mondta fennszóval, hogy jóbarátok leszünk, mindezidáig egy lépést se tett felém. Ma láttam először a kisfiúkat, Bencét, akit az újdonsült apa óvatosan tartott a karjaiban. A csöppség aludt és miközben néztem, egyáltalán nem tudtam eldönteni, kire hasonlít.
Szóba került Julcsi tanulása. Elmondtam, mennyi gond van vele, de biztos voltam abban, hogy egyiküket sem érdekli különösebben. Most ott a pici, az új csoda, szülők lévén elsősorban vele kell törődniúk. Dávid még csak intette Julcsit, de Lina egyáltalán nem foglalkozott a kérdéssel.
Indulatoktól terhelve tanulunk tovább, miközben papus egyre aszottabban vegetál, mamus fáradtságot nem ismerve takarítani jár, én ciprusozom és várom a tavasz igazi leheletét.


1983. febr. 1.

 

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.