Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ilyen vagyok valóban? (1985. márc. 26.)

1985.03.26

Miért tart még mindig? Miért vagyok? Hideg minden. Hideg a világ! Fázom! Félek!
 - Kikészíted az egész családot! Tönkreteszed saját anyádat! Mamus helyében lekevernék neked két pofont és rögtön észhez térnél! A te idegeskedésed nem más, mint hiszti! Neked van a legjobb dolgod, nem kell a megélhetésért küzdened, és még te cirkuszolsz! - kiabált velem
Irén úgy, hogy befogtam a fülem. Erre jobban üvöltött, szinte zengett tõle a ház.
Mamus megpróbálta csitítani, mert észrevette papust hazafelé jönni a kis utcán, mire Irén abbahagyta.
Elsírtam magam. Rám csukták az ajtót. Azt hittem, leszakad az ég. Nem akartam semmit. Se hallani, se látni. Ha elértem volna a konnektort, biztos belenyúlok. Sokáig zokogtam. Ki vagyok? Szörnyeteg? Gonosz lélek? És miért vagyok? Mások kárára és nyűgére? Éppolyan bútordarab lennék a szobában, mint a szekrény vagy az asztal? Csupán egy bútor, aminek semmi haszna?
Jaj, miért is mentettek meg a nagy járvány idején?
- Ugye mamus, nem halok meg? - hajtogattam a szirénázó mentőben annak idején? Most azt kívánom, bár ne tették volna.
Már nem fordítok, nem rámolgatok a holmijaim közt, nem olvasok, nem csinálok mást, csak várok, egyre várok, fogalmam sincs mire.
Miért? Mamus miért beszél rólam Irénnek? Hát nem érti, hogy én is szeretnék legalább annyit érni, mint bárki másnak csupán a lábnyoma?
Nem érti?

1985. márc.26.

 

 

Kép

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.