Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A hosszú út előtt (1990. okt. 10.)

1990.10.10

Félixék hoztak vissza Kutasról Kertváraljára, a választások napján, 30-án. Egy hétig voltam Valériáéknál az evangelizáció ideje alatt.
23-án, vasárnap reggel boldogan ébredtem. Örültem, hogy Valéria idén is meghívott. Késő délutánig vártam Félixet, a holmim összepakolva hevert a széken. A kórház óta nem találkoztunk, de biztosra vettem, hogy eljön értem. Vártam délutánig, amikor mamus megkérdezte, Félix hány órára ígérte az érkezését. János csodálkozott, hogy várok rá, azt mondta, ne számítsak rá. Üzeni, hogy valamikor meglátogatnak. A véletlen úgy hozta, hogy Félix és János egy munkahelyre kerültek, a Naptévéhez.
Elsírtam magam. Arra gondoltam, a szokásukká vált nyújtani valamit, aztán eltűnnek hosszú időre. Segítettek a kórházban ám azóta semmi hírt nem adtak magukról.
Szipogtam, amikor Félix nagy csodálkozásomra beállított. Megtudtam, hogy Emese beteg lett, ezért Zsóka és Csilla fog reggelenként segíteni. Ők is takarítani jártak Kutasra, amikor én is ott laktam fél évig. Úgy indultunk útnak, hogy semmit se kérdeztem, azt gondoltam, Félix tökéletesen tisztában van az érzéseimmel.
Időben értünk a templomhoz, ahol elkezdődött az evangelizációs hét első alkalma. Lilla is megjelent és elmondta, hogy Márton megbetegedett.
Istentisztelet után találkoztam Szilvivel, aki délelőtt érkezett meg Görögországból és csak azért jött el, hogy felajánlja a segítségét. A mindig mélabús Szilvi rendkívüli lány. Meglepő dolgai vannak. Egyszer meggyógyított egy törött lábú madarat. Ősszel talált rá az útszélen, hazavitte és télen a szobájában tartotta. Egy másik esetben nem kért fájdalomcsillapítót, amikor kihúzták a fogát. Azt mondta, legalább részben érezni akarta Krisztus szenvedését. Nekem is okozott egyszer meglepetést. Varrt egy bélelt csizmát, mert nem volt meleg lábbelim. Örültem a segítség felajánlásának nagyon.
Találkoztam Pannával is. Mosolygott a szeme, ahogy szokott, bár látszott rajta némi szomorúság is. Újra  kérte, ne haragudjak, s én újra tudtára adtam, hogy nem haragszom. Jelenleg egy mozgássérült házaspárnál lakik Pesten, őket gondozza. Ettől kezdve mindennap találkoztunk a templomban, és csak a szépre emlékeztünk..
Este Valériával sokáig beszélgettünk. Megdöbbenésemre közölte, hogy Félix nem készült értem jönni Hegyhátra. Telefonon kérdezte meg tőle, mit tud rólam. Félix azt felelte, hogy Emese beteg lett, s ezzel elkönyvelt engem is. Valéria azt felelte, egész évben nincs lehetőségem kimozdulni, ha kell, keres mellém más segítséget. És keresett. Félix az utolsó pillanatban, kis leszúrás után fogta magát, és beszállt a Dáciájába.
A hét majd' minden napján akadt látogatóm..
Kedden pl Lilla akivel elsétáltunk a reptérre, szerdán Panna, akivel a kis erdőben bolyongtunk.. Lilláék csütörtökön is eljöttek és elvittek szemészetre. Egy kedves prof. alaposan megvizsgált és másik szemüveget írt fel. Utána kimentünk Törökbálintra bútorügyben, de eredménytelenül. Márton is velünk volt, már,meggyógyult. Kétszer dugóba kerültünk, így hat óra helyett háromnegyed hétre értünk a templomhoz.
A nyitott ajtón, amit hatalmas tömeg torlaszolt el, a záróének hangjai szűrődtek ki. Ezért be se mentünk, inkább kint vártuk meg Ferit, aki a kutasiakat fuvarozgatta a nyugati autójával, amire nagyon büszke volt. Amikor előkerült a kiözönlő tömegből, átültem az ő szuper járgányába.
Olga, a felesége Szibériáról mesélgetett nekünk, ő ott született.
Szombat este Pannát és engem elvittek városnézőbe. Megmutatták a sok-sok nevezetességet esti fényben. Panna Valériáéknál maradt éjszakára. Hármasban énekeltünk, beszélgettünk, és jó későn aludtunk el.
Panna reggel korán búcsúzott el tőlünk. Szomorú volt.
A 10-es istentisztelet.végén Félix autójába szálltam. Kimentünk Kutasra szétszedni az elektromos kocsimat, aztán útnak indultunk Kertváralja felé. Sajnos, Valériáék közben elutaztak a szüleihez búcsúba, így olyan érzésem volt, mintha egy lepergett filmről zuhantam volna ki az üres nézőtérre.
Kutason a többiek élete változatlan. Éldegélnek egymás mellett csendesen. Csak Editéknél történnek dolgok, nem szívderítőek. Editnek nyáron kisfia született, de egy hete hirtelen meghalt.
Béla megbízott az alapítvány második pontjának kidolgozásával: a súlyosan mozgássérült ember otthonában való ellátásának biztosítása, keresztény emberek segítségével.
Amikor megérkeztünk Kertváraljára, először szavazni mentünk. Csabára szavaztam, aki jelöltette magát.
A B-ben hülye hangulat fogadott. Tibor szobájába kerültem Bettivel. Ott alszom, ahol ő feküdt. Szegény Tibor, alig hiszem, hogy elment.
A társalgóban nagy zenebona volt, operettdalok, nóták szóltak. Np újabb bogara, hogy minden délután lemezezik. Lemezjátszóját lelakatolva tartja Tibor egykori szerszámos szekrényében. Csinos vásárolt két gerlét is, itt tartja őket az ebédlőben. Néha odaül a kalitka mellé, utánozza a madárhangot és beszélget velük.
Amikor Lilláék elmentek, elsírtam magam.
Alig találom a helyemet. A szobánk mindig tele van. Lukácsot nem lehet  kiküldeni. Ott isznak, füstölnek, nézik a Betti színes tévéjét. Nagy a mocsok, mindenhol csikk és hamu. Menekülnék a fürdőszobába, de ott csak egy 20-as égő világít. Pusztul minden. Hilda felmondott, Livi van, meg Feri bácsi és egy 17 éves lány, Melinda.
Kornél újra iszik és cigizik. Gyakoriak a társalgóban a nagy veszekedések, kiabálások és pofonok. Talán holnaptól négy napig jobb lesz. Utazunk a Tátrába: Csaba, Berta, Tihamér, Betti, Vilmos és a kalapos.

1990. okt. 10.

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.