Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Borzalmas karácsony (1990. jan. 26.)

1990.01.26

Nagyon beteg vagyok. Influenzás. Injekciókat kapok, talán ettől kicsit tűrhetőbb.
Szóval, a karácsony. Minden eddiginél nyomasztóbban telt el. Először is hárman, Kornél, Panna meg én elhatároztuk, hogy rendezünk egy kis magán ünneplésfélét, 23-án, minél közelebb az ünnepekhez és felöltöztettük lelkileg magunkat szép ruhába. Panna itt aludt, hogy reggel hamar elkészüljünk. Amikor lementünk az alsó szintre, a társalgóba, láttuk, hogy Kornélnál nagy videózás folyik. Panna bekukkantott hozzá, de Kornél elutasító és flegma volt. Egész nap gyűrűztek be hozzá az emberek filmet nézni, amitől tanácstalanok lettünk. Este kiürült a szobája, gondoltuk, felállítjuk nála a nagy gonddal előző nap vásárolt fenyőfát. Csakhogy Kornél, aki az utóbbi időben hatalmas elhatározással mellőzte az alkoholt, rendesen beivott, s ettől bántó magatartást vett föl. Azt mondta, egész nap várt minket, de mi felé se néztünk. Én valóban nem nyitottam be hozzá, egyszerűen nem mertem a lelkes videózás miatt. Panna hírei se voltak valami megnyugtatóak. Szétestek a terveink, nem tudtuk, ilyen esetben mi a helyes teendő. A sírás környékezett. A társalgóban üldögéltünk a megszokott helyünkön, amikor váratlanul megjelent Félix. Együtt kopogtunk be Kornélhoz. Beállítottuk és feldíszítettük a fát, miközben Kornél tovább konyakozott. Ki se bontottam Félix ajándékát, annyira a helyzet befolyásolt. Félix hamar elköszönt, de mi ketten bent maradtunk Kornélnál. Panna gyertyát gyújtott, és megkérdezte ugye, milyen szép? Kornél igennel felelt. Erre Panna hozzáfűzte.
- Megmondhatod azt is, ha nem tetszik. Kornélból a düh úgy tört ki mint a láva. Ki akart szállni a kocsijából hogy felborítsa a már díszben pompázó fenyőt. Végül mégse tette meg, de kizavart bennünket. Ajándékaink ott maradtak a fa alatt. Másnap reggelre megenyhült. Behívott mindkettőnket reggelizni, aztán kibontottuk az ajándékokat. Megpróbált nagyon kedves lenni, de a hangulat mesterkéltnek bizonyult.
Panna ebéd után hazament, én meg várni kezdtem Jánost. Négy óra körül állított be. Fáradtnak látszott, mint említette, azért mert sokat dolgozott az utóbbi napokban. Kint járt Romániában, ahonnan borzalmas hírek érkeztek a nép fellázadásáról. A zűrzavartól és az életveszélyes helyzetektől teljesen kimerült.
Szentestén, az ünnepi asztal mellett mindenki a felbolydulásról beszélt.
Döbbenten hallgattam Jánost, ahogy ecsetelte, mekkora nyomort tapasztalt. Az emberek a sok éves félelemtől összeroppantak. Igazolva láttam Ince szavait és a hazugságot, amit az állam gépezete játszva meg mert tenni.
26-án mentem tehát Hegyhátra, ahol egybegyűlt a család. Zsolték is velünk töltötték a napot. Olivér közvetlen volt, és elcsodálkoztam azon, milyen okos.
Karácsonykor a tévé végig a romániai helyzetről beszélt, ami percről percre változott. A tudósítások félelmet generáltak. Lövöldözések és robbantások hangjait játszották le, valamint utcai összecsapásokat mutattak. Az volt az érzésem, itt már mindenki mindenkire lő. Rengeteg áldozatról adtak hírt, talán több ezerről is.
Románia elnökét elfogták, és egy gyorsan összeállt bíróság kihallgatta, majd mint a nép megnyomorítóját halálra ítélte. Alig hittem el, amit láttam, hallottam. Kivégezni egy államfőt, valahogy irreálisnak tűnt. De megtörtént. Chauchescu és a felesége úgy esett össze a sortűzben, mintha soha nem lettek volna hatalmon. A hatalom nem védte meg őket. Csak bámultam a tévét és valami megmagyarázhatatlan rettenet töltötte el a szívemet. Napokig alig bírtam este elaludni.
27-én eljött Panna, ettől felderültem. Este gyertyát gyújtottunk a szobámban, és felolvastuk a Szentírásból Jézus születésének történetét. Mamuséktól kapott egy pizsamát, ő meg írt nekem pár nagyon szép sort egy körülégetett papírlapra,
Karácsony után megérkezett az értesítés, amelyben az állt, hogy Irénék átvehetik Ausztriában az új autójukat. Valamikor nyáron rendelték meg, és a nevemre íratták, hogy teljes vámmentességet kapjanak. Megcsináltatták az útlevelemet, és cserébe elvittek egy áruházba. Négyen indultunk útnak, a gyerekek közül csak Szabi tartott velünk, hogy átvegyük a Bordó Opelt. A gyártó cégtől, NSZK-ból, egészen a határig hozták, ott kellett az üzletet lebonyolítani. A határnál János mindent elintézett, úgyhogy rám nem is volt szükség. Csak a biztonság miatt vittek magukkal.
Az áruház kínálata nagyon tetszett. Szemem, szám tátva maradt, amikor megláttam a választékos árukkal zsúfolásig megtelt polcokat. Szerettem volna sokféle konzervet és gyümölcsöt venni, nemcsak magamnak, hanem Kornélnak meg Pannának is, de nem mertem a vásárlást túlzásba vinni. Az újabb központi rendeletek szerint benzinkedvezményre is jogosult vagyok.
Először voltam külföldön és a hosszú utazástól teljesen elfáradtam.
Karácsony után találkoztam Lillával. Hónapok óta nem láttam őt. Bekapcsolódtak Félixxel a magyar Bárka csoport szervezésébe, szabad energiájukat abba fektették. A Bárkát annak a református egyháznak néhány fiatal tagja kezdeményezte, ahova Valéria is jár. Célja, hogy olyan családias légkörű otthont hozzanak létre, ahol értelmükben akadályozott fiatalok élhetnek egészséges emberekkel együtt. Az első Bárka Franciaországban jött létre Jean Vanier tervei szerint. Azóta a példa nyomán több más országban is elindultak hasonló mozgalmak. Nálunk Draskoczy Ildikó szánta életét az ügynek, aki egy kortárs zeneszerző unokahúga.
Jean Vanier tavaly tavasszal előadást tartott a református templomban a munkájukról, az eredményeikről, ezen én is részt vettem Lilláék jóvoltából. Nem maradtunk sokáig, és annyira elsiklottam felette, hogy később alig emlékeztem rá. Nem sejtettem, hogy hallani fogok még felőle. Ildikó fordított, és utána kapcsolatban maradt Vanier-val. Ekkor fogalmazódott meg benne az elhatározás.
Kicsit (vagy nagyon?) fáj, hogy a mozgáskorlátozottakért senki semmilyen lépést nem tesz. Sokat gondolkodom azon, miért nem, miért kell nekünk idősek otthonában élnünk. A Macri ház is csak azért működik, mert egykori gazdag tulajdonosa, akinek nem voltak örökösei, úgy rendelkezett, hogy a kastély a mozgásukban korlátozott fiatalok otthona legyen. A Macri ház tulajdonképpen tanintézet, de akiknek az iskola után nem volt hová menniük, ott maradhattak, és munkalehetőséget kaptak.
Karácsony után gyorsan közeledett a szilveszter. Már régebben megbeszéltük, hogy együtt köszöntjük az új évet, és 30-án visszatértem Kertváraljára. Panna Kornélnál ült, amikor megérkeztem. Nem mertem bemenni hozzájuk, így egész délután egyedül ücsörögtem, félrevonulva a társalgóban. Szomorú lettem és sírtam. Éjjel alig aludtam. Nagyon megbántam, hogy nem maradtam otthon a gyerekekkel. Másnap, szilveszterkor borzalmasan fáradt voltam, fájt a fejem, és égtek a szemeim. Délután lefeküdtem, annyira nem bírtam a gyűrődést. Álomba merültem és késő este ébredtem fel. Levonultam a társalgóba, ahol Rozi 14 éves lánya, táncolt. Engedélyt kapott arra, hogy az iskolai szünetet nálunk töltse.
Azt hittem, éjfélkor Kornéllal együtt köszöntjük az új évet. Nem így történt. Éjfél előtt pár perccel be akartam menni hozzá, de zárva volt a szobája. Bebújtam a személyzeti fürdőbe és meggyújtottam egy mécsest. Elsírtam magam, a gyerekekre gondoltam, azokra az évfordulókra, amikor Csenge a teljes kifáradásig táncolgatott, bolondozott, és szépen megterítette az asztalt, amire jó sok süti meg szörp került. Azonban éjfél után fordult a kocka. Panna és Kornél elkezdtek keresni. Gyorsan letöröltem a könnyeimet,  és nevetve bújtam elő a rejtekhelyemről.
Mindenkinél tompa hangulat uralkodott. Mondtam, nézzünk be a szobákba, és kívánjunk boldog új esztendőt. A társaság örült a jókívánságoknak, s a hangulat felpezsdült. Lukács borral kínált meg bennünket, amit nem bírtam meginni, és titokban kiöntöttük a mosdóba. Irka ujjongott, Rozi lánya táncolt, néhány lakó általában ködös tekintetén halvány fény jelent meg. Betti, Kis Pali a pünkösdi gyülekezetben voltak, Elek Hildánál.
Három óra felé feküdtem le.
Az új év nem hozott változást. Éppúgy írogatom a leveleket, mint eddig, éppúgy vásárolgatok és járok a videotékába, hogy a téli bezártságot legalább az újabb és újabb filmek tegyék elviselhetőbbé.

1990. jan. 26.

 

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.