Pántlika csodálatos világa 1.

Valahogy Kornél kezébe került az a levelem, amit Pannának szántam. Azt írtam benne, hogy szívesen találkozom újra vele.
Mivel állandóan tele a szobánk emberekkel, ritkán tartózkodom bent. Üresnek érzem a napot, ha csak vihogok a fiúkkal. De akkor épp nem tudtam kievickélni Lukács miatt, amikor Kornél átadta a borítékot nekem, mondván, nála felejtettem. Ezer százalék, hogy nem igaz. Valaki kicsórta a papírjaim közül, talán Patrik, aki néha kotorászik a holmijaim közt.
Majdnem elájultam, amikor megláttam. Zavaromat nem lehetett palástolni. Később Kornél meg is jegyezte, mennyire szórakoztatta a hebegésem.
Azt hittem, újra jönnek az ironikus megjegyzések, de nem. Az se váltott ki belőle indulatot, amikor elmeséltem, hogy találkoztam Pannával.
Ki érti ezt?

1990. november 15. csütörtök Kertváralja