Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyertyagyújtás estéjén (1990. nov. 1.)

1990.11.01

Gyertyát gyújtottam papusért, Tiborért és mindenkiért, aki már kiesett a földi drámából. Csak a gyertyám ad fényt itt a társalgóban. Teljes a sötétség, a tévét is lekapcsoltattam. Na, bummm...! Jó, hogy leírtam. Éppen belépett Eliza, az egyik éjszakás, és visszakapcsolta. Nézi. Egyedül. Kezében konyak van. Nagyokat kuncogok magamban, ez nem az az érzés, ami pár perce átjárt.
Nyolc óra van. Jó, hogy még csak ennyi, legalább írhatok.
A napjaink szürkén, egyhangúan telnek. Nem találjuk a helyünket. Elterveztem, hogy sokat fogok olvasni, levelekre válaszolni, de eljön az este, és azon kapom magam, hogy semmit se csináltam. Nem tudok. Magányos lettem. Elszigetelődtem a társaságtól.
Nemrég kaptam egy csomagot Zsóka anyukájától. Papucs volt benne. Kornél meglátta, és fölrakta bordásfalra, jó magasra, majd elment. A mindig nevetős Irka megpróbálta levenni, ami sikerült is neki, de leejtette a földre. Kornél épp ekkor tért vissza. Adott két taslit szegény Irkának, aztán beszorította őt egy sarokba. Hülyéskedni akart, amire nem voltam vevő. Nem vettem észre, hogy megbántottam. Csak akkor lett gyanús a dolog, amikor később elnyargaltam a folyosón az ajtaja előtt. Amint meglátott, durván becsapta. Ettől kezdve egy hétig csak megjegyzéseket tett. Egy fokkal jobb volt, ha levegőnek nézett. A szobámba se mertem bemenni, mert mindenki ott tolongott és a különféle beszólásokra együtt hahotáztak. Próbáltam rájuk hangolódni, én is nevettem magamon, de nem figyelt rám senki, csak Betti poénjain vihorásztak. Iszonyú volt. A kudarcok után levonultam a társalgóba, Lukács néha utánam szólt, hogy tán már az ő társaságuk se felel meg, de nem válaszoltam, mert erőt vett rajtam a sírás.  Hiába költöztünk össze Bettivel, kezdem azt érezni, hogy jobb volt Rozival. Itt csak az esti boros poharak elmosására vagyok alkalmas.
Keserű hangulatban voltam, akkor is, amikor egy hete találkoztam Pannával. Telefonon beszéltük meg a találkozót, ami 26-ára esett. Épp akkor kezdődött a taxis sztrájk. Elsétáltunk a kis bolthoz a Géza utcába, aztán beültünk a könyvtárba beszélgetni. Másfél órán át trécseltünk, s én határozottan éreztem, hogy szívesebben élnék az ő közelében, mint a rajtam élcelődők társaságában. Panna elmesélte, mennyire sok a dolga annál a házaspárnál, akiknek az életét segíti.
Amikor elköszöntünk egymástól, meglátott a gondnok minket és Melinda.
Kornél, kis Pali, Lukács és a másik éjszakás nővér fia, Tivadar pont a sztrájk napján akartak Bécsbe utazni. Hajnalban a rádióból értesültek a taxisok blokádjáról.
Emese se tudott meglátogatni szombaton.
Jó lenne valakivel beszélgetni.

1990. november 1. csütörtök este Erdőkertes

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.