Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Húsvét hétfő (1990. ápr. 16.)

1990.04.16

Már kisírtam magam. Dél elmúlt. A személyzeti fürdőben ülök, mint mostanában rendszerint.
Panna éjfélkor fektetett le, azt mondta, hamarosan jön ő is aludni. Jött is 2-kor, éppen felébredtem. Közölte, hogy visszamegy Kornélhoz, mert szüksége van rá. Sietve megfordult és már el is tűnt. Még utána szóltam, ne maradjon túl sokáig, főleg Rozi miatt, de nem tudom, meghallotta-e. Nem jött se hamar, se későn, sőt egyáltalán nem. Reggel hiába vártam. Nem jelent meg akkor sem. Vilma, a takarítónő öltöztetett fel, mert egyetlen nővér se volt beosztva. Ilyen eddig nem történt. Vilma ideges. Nem érti, mi lehet Kornéllal. Bekopogott hozzá, de nem nyitotta ki az ajtaját.

Este
Délben Ági felhozta az ebédemet a fürdőbe. Már alig bírtam a magányt, és kiszóltam neki, amikor WC-re jött. Később hírül hozta, hogy Kornél már kint van, Panna biztosan elillant gyorsan, míg mindenki az ebédlőben tartózkodott. Igen, hallottam is, hogy akkor benyitott valaki a WC-re. Nagyon sietett. ő lehetett. Ha akart volna velem találkozni, biztosan benyit, hiszen tudja, hova szoktam félrevonulni. Kornél is jól tudja, mégsem keresett meg egész délután. Sokszor hallottam a hangját a folyosóról.
6 óra tájt kibújtam a fészkemből. Egyszerre egy csomó fiú gyűlt körém, és öntötték rám a kölnijüket. Kornél megpróbált úgy viselkedni, mintha semmi sem történt  volna. Pedig igenis történt. Valamit elvesztettünk, és nagyon hiányzik. Ezen is gondolkodtam később. Azt hiszem az a talaj hiányzik, ahol gyökeret ereszthetne az emberség, hogy már a szeretetet meg se említsem, Bizony eltűnt az a talaj, ahonnan legalább egy szikrányi figyelem táplálkozhatna,
A szeretet nem bújik kulcsra zárt ajtók mögé. A szeretet nem surran és lopakodik. A szeretet lebeg, a fényben úszik, ott, ahol mindenki láthatja, és rámosolyoghat.  A szeretet olyan, amilyennek Pál apostol mondja az Korintusiaknak írt első levelében.


   1.  A szeretet himnusza.


      Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
      Ha szeretet nincs bennem,
      Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
   2. Legyen bár prófétáló tehetségem,
      Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
      Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
      Ha szeretet nincs bennem,
      Mit sem érek.
   3. Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek
      S vessem oda testem, hogy elégessenek,
      Ha szeretet nincs bennem,
      Mit sem használ nekem.
   4. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
      A szeretet nem féltékeny,
      Nem kérkedik, nem gőgösködik,
   5. Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
      Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
   6. Nem örül a gonoszságnak,
      De együtt örül az igazsággal.
   7. Mindent eltűr, mindent elhisz,
      Mindent remél, mindent elvisel.
   8. A szeretet soha el nem múlik.
      A prófétálás megszűnik,
      A nyelvek elhallgatnak,
      A tudomány elenyészik.
   9. Tudásunk csak töredékes,
      Töredékes a prófétálásunk is.
  10. Mikor azonban eljön a beteljesedés,
      Ami töredékes, véget ér.
  11. Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
      Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy itéltem, mint a gyermek.
      De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait.
  12. Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
      Akkor majd színről-színre.
      Most csak töredékes a tudásom,
      Akkor majd úgy ismerek,
      Ahogy én is ismert vagyok.
  13. Most megmarad a hit, remény, szeretet,
      Ez a három,
      De köztük a legnagyobb a szeretet.

 

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.