Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Karácsony (1990. dec. 26.)

1990.12.26

"A statisztika azt mutatja, hogy az ünnep sokak számára egyre inkább a napi felelősségből az ünnepi felelőtlenségbe való menekülés szerepét játsza. Az ünnep ilyenfajta világméretű devalválódásának vagyunk tanúi, mint ahogy a szerelem gazdag formáinak lefosztásával szintre lépett a nyers erotika, s a természetes nevében polgárjogot és publicitást nyert a természetellenes.
Az ünnep, s a keresztény ünnep mindenek előtt a pihenés, a hálaadás, a megszentelés napja kellene, hogy legyen. A "kikapcsolódás" erre kevés, hiányzik belőle az ünnepteremtő erő. Valójában "bekapcsolódásnak" kellene lennie. A modern munka szükségszerű megosztottsága után az ünnep az élet egészébe való visszatalálás lehetőségét kínálja.
Ünnep - ünnepélyes. Még a nyelvészkedő elemzés is azt bizonyítja, hogy az igazi ünnep tempós és ráérős: nem kapkod, királyi nyugalommal bánik az idővel. (A keresztény ünnepnek az öröklét visszfénye biztosítja ezt a többletidőt.)"

Irénéknél ünnepeltünk, mint mindig. Éppen az ajándékokat nézegettük, amikor Kornél felhívott telefonon. Sokáig beszélgettünk, azt mondta: megrántja a zsinórt, fogózkodjak, el ne essek. Az ünneplés jól telt el, csak az esett rosszul, hogy nem engedték megnézni az éjféli misét a tévében.
Mamus, Irén és Csenge elmentek a templomba, én meg az ágyban sírdogáltam.
Reggel hazamentünk Hegyhátra, jöttek Zsolték is, ahogy az lenni szokott. Szabi egyáltalán nem úgy viszonyul hozzám, mint olyanhoz, akit ritkán lát, nagyon barátságos, közvetlen.
A régi piros kocsimban ülök, az elektromos elromlott és még nem javították meg. Rossz ez a helyhez kötöttség, feszültté tesz.
Idén először volt ünneplés az intézetben, három is. A főiskolások 21-én adtak elő műsort, másnap egy keresztény gyülekezet, főleg veresiek, 23-án meg a péceli pünkösdisták. Ekkor már Irénéknél voltam.
Röviden ennyit az utóbbi napokról.

1990. december 26.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

szerintem

(Ani, 2010.05.06 16:50)

Amióta olvasgatom a bejegyzéseidet, megtanultam türelmes lenni és kevesebbet sopánkodni....
Sokat tanultam tőled. Mennyi keresztet mért rád az Isten, és Te türelmesen cipeled. Mellette jó ember vagy, kedves és humoros, kevesebbet panaszkodsz mint az "épp kéz láb" emberek. Taci kitartás, nagyon szeretünk! :)